Nem minden esetben utalnak jelek trombózisra, ezért a beteg nem veszi észre, hogy nem megfelelő a véráramlás szervezetében, –  ilyenkor már csak a tüdőembólia az, amit észlel a beteg, mely sokszor már túl késő.

Ha a vérrög eljut a tüdőbe és elzárja a főartériákat, megszűnhet a tüdő működése és hirtelen halál áll be. Amennyiben, a szerencsésebb eset fordul elő, és a trombus kisebb ereket zár el a tüdőben, a beteg légzési nehézséget, köhögést, véres köpetet, mellkasi fájdalmat tapasztalhat, melyekkel azonnal orvoshoz kell fordulni.

Előzzük meg!

A néma trombózissal járó tüdőembólia elleni leghatékonyabb védekezés a megelőzés. Ne halogassuk a rendszeres kivizsgálásokat, figyeljünk oda olyan kis jelekre is, mint egy végtagfájdalom vagy elszíneződés. Különösen fontos ez a veszélyeztetett csoportba tartozóknak, azok számára akik genetikailag hajlamosak (melyet trombofíliának nevezünk, ez a lakosság körülbelül 10%-át érinti), már diagnosztizáltak náluk kardiovaszkuláris betegségeket, daganatot vagy már átestek korábban trombózison. A trombózist túlélőknél nagy esélye van újabb érelzáródás kialakulásnak, ezért számukra legtöbbször véralvadásgátló terápia javasolt a későbbiekben.

Figyeljünk az életmódunkra!

Sokat segíthet, ha odafigyelünk életmódunkra. A sok ülés vagy fekvés, mozgásszegény életmód és az ebből kialkuló túlsúly, a dohányzás mind növelik a trombózis esélyét. Ha tehetjük, polcoljuk fel lábunkat, hogy ne lógjon, mellőzzük a dohányzást és a zsírban gazdag ételeket, igyekezzünk hetente a körülményekhez és lehetőségekhez mérten mozgni. A mozgás lehet csak pár perc séta óránként, nyújtózás, végtagok átmozgatása vagy egy kis lépcsőzés is. Bizonyosodjunk meg róla orvosi kivizsgálás segítségével, hogy hajlamosak vagyunk-e trombózisra. Amennyiben igen, kérjük orvosunk véleményét a megelőzés leghatékonyabb módjáról.