Mikor szükséges a szénhidrátmegvonás?

Nem mindegy, milyen mértékű a szénhidrát kiiktatása az étrendből. Csökkentett szénhidráttartalmú étrendre akkor lehet szükség, ha például inzulinrezisztenciában, csökkent glükóztoleranciában, hiperinzulinémiában vagy cukorbetegségben szenved valaki. Az eltérő vércukor- és inzulinszintek helyreállítása elengedhetetlen a beteg gyógyulása érdekében. Orvosilag diagnosztizált kórállapot esetén, dietetikus felügyelete mellett, olyan étrend kialakítására kerül sor, amelyben a naponta elfogyasztható szénhidrát mennyisége pontosan meghatározott, például 160 gramm. Az étrend pontos betartása esetén javulnak az eltérő értékek, megelőzhetővé válnak bizonyos szövődmények, hosszabb és egészségesebb élet várható.

Miért nem érdemes fogyás céljából szénhidrátmegvonást alkalmazni?

Az ettől drasztikusabb szénhidrátmegvonás semmi esetre sem egészséges, hosszú távú tartása más betegségeket idézhet elő. A fogyókúrázók körében nem örvend nagy népszerűségnek a szénhidrát. Az utóbbi időben egyre többen fognak bele olyan diétába, amelyben minimálisra csökkentik e fontos makrotápanyag fogyasztását. Bár a diéta elején csökkenhet a testtömeg, de azt nem a zsírpárnákból veszíti el a fogyókúrázó, hanem a szövetek között felgyülemlett víz ürül.

A felügyelet nélküli szénhidrátmentes diéta másik hibája, hogy a nagy kalóriatartalmú zsírok fogyasztása kerül előtérbe, amelynek 1 grammja 9 kalóriát tartalmaz, szemben a szénhidrát 4 kcal/1 gramm energia-mennyiségével. Ezáltal előfordulhat, hogy ugyanannyi, vagy esetleg még több kalóriamennyiség bevitele történik meg a nap folyamán, mint ami szükséges lenne. A kínzó éhségérzet miatt pedig a diéta hosszú távú tartása szinte lehetetlen.

Mit (t)együnk helyette?

Akinek szénhidrátszegény diétára van szüksége, azt mindenképpen orvosi kontroll alatt tegye. Aki pedig fogyni szeretne, mellőzze étrendjéből az egyszerű szénhidrátokat tartalmazó cukros ételek és italok, pékáruk, fehér lisztből készült termékek fogyasztását, helyettük összetett szénhidrátok szerepeljenek az étrendben, például teljes kiőrlésű kenyér, köles, hajdina, zabpehely, zöldségek, természetes eredetű édesítőszerek.