Vesekő

A vesekőbetegség, más néven nephrolithiasis során a vizelet fizika-kémiai összetételének zavara miatt kő formában különböző oldott sók csapódnak ki a vesében, s innen a húgyvezetékbe, illetve húgyhólyagba jutva akadályozhatják, vagy teljesen elzárhatják a vizelet útját.

A vesekövek összetétele és mérete változó, azonban egy embernél általában egyfajta kőtípus figyelhető meg. Méretüket tekintve az egészen apró, homokszemnyitől a majdnem ökölnyi nagyságig terjedhetnek, az összetételt megnézve az esetek 75 %-ban kalcium-oxalát tartalmú kövek a legelterjedtebbek.

A vesekövek típusai:

• kalcium-oxalát (~75%)
• struvit (magnézium-ammónium-foszfát) (~15%)
• húgysavkő (~5%)
• cisztinkő (~1%)

A vesekő kialakulására hajlamosító tényezők a következőek lehetnek:

• vizeletpangás a húgyutak szűkülete vagy elzáródása miatt,
• vizelet megfertőződése
• különböző kőképző anyagok felszaporodása a vizeletben

A vesekő tünetei

A vese különböző részeiben (pl. vesekehely, vesemedence) lévő kövek legtöbbször csak tompa fájdalmat okoznak, azonban a húgyvezetékbe került kő erős, görcsös, éles fájdalmakat vált ki, meIy elsősorban deréktájékon jelentkezik, kisugárzik a comb belső oldalára, illetve a nemi szervekre (herékbe, nagyajkakba). Az fájdalmat erős, kínzó vizelési inger, hányinger, hányás, haspuffadás kísérheti.

A vesekő kezelése

A vesekőbetegséget nem lehet gyógyítani, csupán a tünetek enyhíthetőek természetes módszerekkel vagy gyógyszeres kezeléssel, diétával. A terápia kiválasztásánál a görcsoldásra, vízhajtásra, kőoldásra és fájdalomcsillapításra kell helyezni a hangsúlyt, amennyiben a természetes, illetve gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt, műtéti beavatkozás lehet indokolt.