Fül

Amíg a külső és középfül a hallás szervrendszeréhez tartozik, addig a belső fül mindkét érzékszerv (hallószerv és egyensúlyozó szerv) részét képezi.

A fül felépítése

A külső fülhöz tartozik a fülkagyló, a külső hallójárat és a dobhártya, a középfülhöz a dobüreg, hallócsontok és fülkürt, míg a belső fülhöz a külső csontos és a belső hártyás labirintust sorolhatjuk.

A halló- és egyensúlyozó szerv a fülben elhelyezkedő, egymással szoros kapcsolatban lévő érzékszervünk.

Hallószervként az emberi fül a 16-20 ezer Herz rezgésszámú hangot képes érzékelni.

Egyensúlyozó szervként az egyensúlyozó készülék a belső fülben helyezkedik el, ami a fej helyzetváltozásait és mozgásait jelzi, és amelyhez a test többi része alkalmazkodik (a fej helyzetének megfelelő tartást vesz fel).

A fül leggyakoribb betegségei:

Fejlődési rendellenességek: fülkagylók kismértékű aszimmetriájától a nagyfokú eltérésig (pl. a fülkagyló teljes hiánya) terjedhetnek, melynek hátterében genetikai tényezők állnak. Enyhe halláscsökkentést okoznak,de inkább esztétikai problémát jelent elszenvedőjének, ezért kezelése plasztikai műtéttel történik.

Gyulladások: A fül leggyakoribb betegségei közé a gyulladások tartoznak, amely a szerv mind három részét érintheti. Ilyenek pl. a hallójárat-gyulladás, a fülkürtgyulladás, a heveny vagy idült középfülgyulladás, a csecsnyúlvány gyulladása, a belső fülgyulladás. A gyulladások általában gyógyszeres kezeléssel megszüntethetők, ritkább esetben műtéti beavatkozás lehet szükséges.

Szédülés, mely kellemetlen forgó jellegű mozgásérzettel, egyensúlyvesztéssel, hányingerrel, esetekben hányással járhat. A leggyakoribb kiváltó okai az ingó mozgások, a hirtelen megállás és/vagy újraindulás, a belső fül félkörös ívjárataiban kialakuló lerakódások, átmeneti agyi keringészavar, a belső fül bakteriális/vírusos fertőzése, agydaganat, gyógyszer mellékhatása, vagy a túlzott alkoholfogyasztás. A terápia az alapbetegség kezelésével, a kiváltó ok megszüntetésével kezdődik.

További betegségeket elsősorban foglalkoztatási, illetve időskori betegségeknek nevezzük, ilyenek pl. a zajártalom, a keszonbetegség, az időskori nagyothallás, süketség, melyek általában nem vagy csak műtéti kezelés útján gyógyíthatóak.