Fülzúgás

A fülzúgás, más néven tinnitus a hazai lakosság három-öt százalékánál fordul elő, amely leggyakrabban az alábbi okokra vezethető vissza:

• hallójáratba kerülő idegen anyag (pl. víz)
• agyi vérellátási zavar
• zajkárosodás
• fertőzések (pl. középfülgyulladás)
• egyéb betegségek (pl. Meniérebetegség, magas vérnyomás)
• gyógyszerek

Két formája létezik

• objektív fülzúgás, amely során nem csak a beteg, hanem az orvosa is hallhatja a fülzúgást
• szubjektív fülzúgás esetén csak a beteg hallja a nem kívánt hangokat

Diagnózis

A fülzúgás kiváltó okának felderítése a fej és a nyak együttes vizsgálatával történik fül-orr gégészeti szakrendelésen, de a fizikális vizsgálat kiegészülhet hangvillapróbával, hallásvizsgálattal, képalkotó diagnosztikai vizsgálatokkal (MR, CT, ultrahang) vagy vérvétellel (teljes labor).

A fülzúgás kezelése

A fülzúgás kezelésénél a legfontosabb az életmódváltás: a megfelelő étrend kialakítása, a dohányzás elhagyása, a kávéfogyasztás mérséklése, illetve a rendszeres mozgás beiktatása, ami javítja a (nyaki erek) keringést, és az oki kezelés (pl. fülzsír, nyaki erek rendellenességeinek vagy daganatainak eltávolítása, fertőzések antibiotikumos kezelése). Főleg idősebb korban hallókészülékkel vagy értágító gyógyszerekkel (amennyiben idegrendszeri eredetű a fülzúgás) is kezelhető ez a panasz.

A gyógyulás üteme és esélye a fülzúgás okától és a beteg hozzáállásától egyaránt függ.

Útmutató

• A fülzúgás során egy vagy kétoldali, búgó, csengő, hangot hallunk külső hang hiányában, mely az esetek többségében spontán elmúlik.
• A gyógyulás üteme és esélye a fülzúgás okától és a beteg hozzáállásától egyaránt függ.